Ametiszt erdőcsillag (Calliphlox amethystina)
A kolibrifélék családjához tartozik. Élőhelye: Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Suriname, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos. Vonuló faj.Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek és városi környezet Testhossza 6-8,4 cm, testtömege 2,3-2,5 gr.
Ametiszt gyümölcsgalamb (Phapitreron amethystinus)
A galambfélék családjába tartozik. A Fülöp-szigetek endemikus faja. Élőhelyei: a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.Testhossza 26–27 cm, testtömege 82–178 gr. Tápláléka: gyümölcsök és magvak.
Ametiszt seregély(Cinnyricinclus leucogaster)
Diadém motmot
Gyémánt fácán(Chrysolophus amherstiae)
Nevezik még Amherst-fácánnak is. Élőhelye: Délnyugat-Kína és Mianmar hegyi erdői. A kakas hossza 105-120 cm, amiből a farok 75-90 cm. A tojó testhossza 60-80 cm, ebből a farok 28-30 cm. Tápláléka: bogyók, magvak, pókok, rovarok és virágok. Talajlakók. A nemek csak párzáskor találkoznak. Udvarláskor a kakas násztáncot ad elő. Költés áprililis és június között. A 6-12 tojásból 22-23 nap után kelnek ki az utódok.
Gyémántgalambocska (Geopelia cuneata)
Ausztrália egyik legszebb madara.Élőhelyük: Ausztrália. Testtömegük kevesebb, mint 23-27 g, Testhosszuk 19-22 cm. A felnőtt madarak szürke színűek, a hasuk fehér, kékesszürke és gesztenyebarna szárnytollakkal. A felnőtt galambok szemei narancssárgák, a szem körüli gyűrű vöröses-narancssárga színű. Ivarérett:1 évesen. A hímek tollazata ezüstszürke, a szem körüli gyűrű pedig szélesebb (2-3mm). A tojók tollazata barnás árnyalatú, a gyűrű pedig sokkal keskenyebb (kb.1mm).
A fogságban élő madarak gyakran az emberi hangokat is képesek utánozni. Tápláléka: kisebb magvak( köles, kanáriköles, cirok és búza).Esőben alig tud repülni, mert hamar átázik a tollazata. Igazából akkor érzi jól magát, ha árnyékban már legalább 45 C fok van.
Gyémántlóri (Eos histrio)
Élőhelye:Celebesz szigetétől Új-Guineán keresztül Ausztráliáig. Indonézia és Talaud-szigeteinek erdőiben honos. Fajleírás 1776-ban.Testhossza 31 cm. 3 alfaja ismert. Kistermetű vagy középnagy papagájok. Tollruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Tápláléka: virágpor, gyümölcsöt, magvak és rügyek. Faüregekbe készítik fészküket.
Érdekesség: Korábban másik 3 szigeten is megtalálható volt, de a 20.század elejére kihalt.
Gyémántpinty (Stagonopleura guttata)
A díszpintyfélék családjába tartozik. Fajleírás 1796-ban. Élőhelye: Ausztrália keleti és délkeleti részeinek trópusi és szubtrópusi száraz erdői és szavannái. Testhossza 12 cm, testtömege 14-23 gr. Állandó, nem vonuló faj. Tápláléka: fúmagvak és rovarok. Elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma csökken.
Gyémántrozsdafarkú (Phoenicurus moussieri)
Élőhelye: Algéria, Észak-Afrika, Líbia, Marokkó. Mérsékelt övi erdők, füves puszták, cserjések, sziklák,de szántóföldek és vidéki kertek lakója is. Elterjedési területe nagyon nagy. Testhossza 12 cm, testtömege 12-15 gr. Tápláléka: rovarok. Állandó, nem vonuló faj. Fészekalja 3-6 tojás.
Rubinbegy (Calliope calliope)
HALAK
Gyémánt lazac (Moenkhausia pittieri)
Élőhelye: Dél-Amerika; Venezuela, a Valencia-tó és vízgyűjtő területén őshonos. A sekély, lassú folyású, növényekkel dúsan benőtt vizek lakója. Testhossza: 6 cm. Békés csapathal, amely jó választás lehet egy társas akváriumba is. Célszerű legalább 6-8 példányt tartani belőlük, így kevésbé lesznek félénkek, és a hímeknek is szebb színezetük lesz az egymás közti rivalizálás miatt. Tápláléka: mindenevő, szívesen fogyaszt mindenféle eleséget.
HÜLLŐK ÉS KÉTÉLTŰEK
Gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus)
Viperafélék családjához tartozik. Élőhelye: Észak-Amerika délkeleti része, Észak-Karolinától Floridáig, illetve Louisiana délkeleti részéig. A hegyvidéki fenyőerdők, pálmaligetek, homokdűnék, mocsarak a kedvenc helyei. Testhosszuk 110-170 cm, testtömegük 2,3 kg. Kivételes esetben 5,12 kg-ot is elérhetik. Kora reggel vagy késő délután aktív. Tápláléka: nyulak, rizspatkányok és madarak. Fiatal egyedek egerekkel és gyíkokkal táplálkoznak. Kiváló úszó és fára is mászik. Tojással szaporodik, vemhesség 6-7 hónap, amelyből átlagosan 12 utód jön világra. A frissen kikelt egyedek hossza 30-36 cm. Élettartama: fogságban 20 év is lehet. Nem kifejezetten agresszív, de az egyik legveszélyesebb mérgeskígyó. Marására van hatékony ellenanyag. Mérge szövetroncsoló és erős vérzést okoz.
Gyémántteknős (Malaclemys terrapin)
Élőhelye: Atlanti-óceán észak-amerikai partja Massachusettstől a Mexikói-öbölig és Dél-Texasig, a sós és félsós vizekben. Ma húsnyerés céljából tenyésztik. 7 alfaja ismert. Testhossza a hímnek 10-14 cm, a nősténynek 15-23 cm. Testtömege elérheti az 1 kg-os is. Eltérő a színezet az alfajoknál. Magányos életmódú. Tápláléka: halak, puhatestűek, rákfélék és rovarok. Élettartam: fogságban 50-70 év, a vadonban 30 év. Ivarérett: a nőstény 7 éves kortól, a hím valamivel később. Fészekalja 4-18 fehér tojás. Maximum évi 5 fészekalja lehet. A tojásból kikelt kis teknősök hossza mindössze 3 cm.
Érdekesség: édesvízben tartott teknősöknél bőrgombásodás lép fel, de ez a víz sózása után eltűnik.
Az 1920-as években az ínyencek 120 dollárt is fizettek egy tucat gyémántteknősért!
A nőstények évekig képesek eltárolni az élő spermát.
Smaragd varánusz vagy smaragdzöld varánusz (Varanus prasinus)
A varánuszfélék családjába tartozik. Élőhelye: Ausztrália és Új-Guinea, de terráriumokban világszerte. Testhossza kapaszkodó farkával együtt 65-85 cm. Színe majdnak mindenhol zöld, a torok résznél sárga. Az esőerdők és mangroveerdők lakója, nappal aktív. Tápláléka: A rovaroktól a madárfiókákon át, a tojásokig. A nőstény 2-5 tojást rak le, amiből 165-190 nap után kelnek ki az utódok. Kikelés után azonnali önállóság.
ROVAROK
Gyémántlepke (Amathuxidia amythaon)
Smaragd múzsalepke (Cithaerias esmeralda)
