PIROS-VÖRÖS MADARAK
Az alábbi listán (a teljesség igénye nélkül) olyan madárfajták szerepelnek,amelyek nevei valamilyen módon tartalmaznak színt, színárnyalatot vagy valamilyen kapcsolatban vannak a fénnyel, a láthatósággal:
Piros tangara (Piranga rubra)
A kardinálispintyfélék családjába tartozik. Élőhelye: USA. 2 alfaja ismert. A hím tollazata a hasi oldalon égőpiros, a háti oldalon sötétebb bíboros rózsapiros; a barna evező- és kormánytollak külső zászlóján piros-, a belsőn pedig barnásfehér szegély. Szeme barna, csőre világosbarna, világosabb kávaélekkel; lába szaruszínű. A kifejlett tojó háti oldalán olajzöldes, feje és nyaka barnás lehelettel, hasi oldala sárga; a mell és alsó test közepén vörhenyes leheletszerű sáv húzódik végig. Nyáron úgy a hím, mint a tojó fakóbbszínű. A fiatal hím élete első őszén a tojóhoz hasonlít, csak valamivel élénkebb a színezete. Teljes díszruháját csak fokozatosan, több év mulva kapja meg.
Rózsás pirók (Carpodacus roseus)
A pintyfélék családjába tartozik. 2 alfaja ismert. Élőhelye: Japán, Kazahsztán, Kína, Dél-Korea, Észak-Korea, Mongólia és Oroszország. A tűlevelű erdők, cserjések, és füves puszták lakója. Testhossza 15-16 cm, szárnyfesztávolsága 25-28 cm. Tollazatában a vörös szín uralkodó, a háta és szárnya barna színű. Erdőkben, bozótosokban fészkel. Tápláléka: fa-és fűmagok, bogyók és fenyőrügyek. Nálunk nagyon ritkán látható.
Rubinbegy (Calliope calliope)
A légykapófélék családjába tartozik. Kifejezetten vonulómadárfaj. Nyáron Szibériában, télen Indiába, Indonéziába és Thaiföldre vonul. 3 alfaja ismert. Kicsivel nagyobb a vörösbegynél, A hím torka élénk vörös, ezt előbb egy vékony fekete, utána pedig egy vastagabb fehér sáv szegélyezi. A háti része barna színű; a farktollaiban fekete, míg testoldalain vörös foltok láthatók. A tojónál hiányzanak ezek a színes tollak.
Rubinpirók (Carpodacus vinaceus)
A pintyfélék családjába tartozik. Élőhelye: Dél- és Délkelet-Ázsia, India, Kína, Mianmar és Nepál trópusi vagy szubtrópusi cserjései. Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma stabil.
Skarlátdalnok (Epthianura tricolor)
A mézevőfélék családjába tartozik. Élőhelye: Ausztrália. Trópusi és szubtrópusi cserjések, füves puszták, szavannák, szántóföldek lakója. Vonuló faj. Testhossza 11-13 cm, testtömege 9-14 gramm. Tápláléka: ízeltlábúak. Fészekalja: 2-5 tojás, költési idő 2 hét. Kirepülés: kikelés után 2 héttel, mindkét szülő eteti a fiókákat.
Skarlát íbisz (Eudocimus ruber)
Az íbiszfélék családjába tartozik. Élőhelye: Dél-Amerika északi része, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig, folyótorkolatokban, mocsarakban. Trinidad és Tobago nemzeti madara. Magassága: 56-61 cm, testtömege 650 gramm. Ritka feltűnő színű, amit a táplálékában levő karotionidoktól kap. Ha nem megfelelő a táplálkozása, a színe megfakul. Nagyobb csapatokban él. Tápláléka: kis halak, puhatestűek, rákok, rovarok és férgek. Fészekalja: 1-3 tojás, költési idő 21-23 nap. A fiatalok tollazata barnás, a vörös szín csak 2. életévükre alakul ki. Élettartam: 20 év. Külseje miatt kedvelt állatkerti madár. Nálunk Budapesten, Debrecenben, Győrben, Nyíregyházán, Szegeden és Veszprémben látható. Az utóbbinál 50 fős csapatban él.
Skarlátgyapjasmadár (Vestiaria coccinea)
A pintyfélék családjába tartozik. Élőhelye: Hawaii szigetek: Maui, Kauai, Molokai és Oahu. Erdők lombkoronájában él. Populációját 350 000 egyedre becsülik. Testhossza 15 cm. Tollazata többnyire vérvörös, szárnyai feketék, ívelt farokkal. A zöld levelek közük is kitűnik. A fiatal madár tollazata más mint a felnőtteké. Tápláléka: ízletlábúak és nektár. Fészekalja: 2-3 tojás, költési idő 14 nap. A fiókák tollazata 24 nap alatt fejlődik ki.
Skarlát mézevő (Myzomela sanguinolenta)
A mézevőfélék családjába tartozik. Élőhelye: Ausztrália keleti, parti részei. Nemcsak vízközeli helyek, nyitott erdők, esőerdők, hanem városok, kertek, parkok lakója is. Csupán 1 alfaja van. Testhossza 9-11 cm, testtömege 8 gramm. A hím tollazata élénkvörös és fekete, a tojó és a fiatalok tompa barnás színűek. Tápláléka: főleg nektár, de gyümölcsök és rovarok is. Fészekalja: 2-3 tojás, költési idő 12 nap. A fiókákat mindkét szülő neveli, kirepülés 12 nap után.
Skarlát nektármadár (Aethopyga siparaja)
A nektármadárfélék családjába tartozik. Élőhelye: Banglades, Bhután, Brunei, Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Kambodzsa, Kína, Malajzia, Mianmar, Nepál, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám. 15 alfaja ismert. Testhossza 11 cm. Szárnyai rövidek és gyorsak. A hím háta, hasa és szárnyai gesztenyebarnák, torka és az arca piros színű. A tojó oliva-zöld és szürke színű. Csőre vékony lefele hajló, nyelve ecsetszerű, mely megkönnyíti a nektár szerzést. Tápláléka: nektár, pókok és rovarok. Fészekalja 2-3 tojás.
Skarláttangara (Piranga olivacea)
A tangarafélék családjába tartozik. 48 alfaja ismert.
Tűzpinty (Spinus cucullatus)
Más néven tűzcsíz. A valódi pintyfélék családjába tartozik. 1820-ben írták le. Élőhelye: Kolumbia, Guyana, Venezuela és Puerto Rico, valamint Trinidad és Tobago szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és cserjések, valamint legelők és szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.Testhossza 11 cm, a nemek színezete eltérő.Nagy számban tartott díszmadár. Az elterjedési területe még nagy, egyedszáma 1500-7000 példány közötti és csökken.
Vérfürj (Haematortyx sanguiniceps)
A fácánfélék családjába tartozik. Fajleírása 1879-ben. Élőhelye: Borneó, Indonézia és Malajzia trópusi és szubtrópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Testhossza 25 cm. Veszélyeztetett, élőhelyeinek folyamatos pusztulása miatt.
Vérsüvöltő (Carpodacus sipahi)
A pintyfélék családjába tartozik. Fajleírás 1845-ben. Élőhelye: Dél- és Délkelet-Ázsia, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám mérsékelt övi erdői és cserjései. Magassági vonuló faj. Testhossza 19 cm, testtömege 38-42 gr. Elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil.
Vörhenyes sármány (Emberiza rutila)
A sármányfélék családjába tartozik. Élőhelye: Kína, Mongólia és Szibéria. Délkelet-Ázsiában telel. Testhossza 14-15 cm.
Vörhenyes szúnyogevő (Conopophaga lineata)
A szúnyogevőfélék családjába tartozik. Fajleírás 1831-ben. Élőhelye: Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay trópusi és szubtrópusi síkvidéki és hegyi esőerdői, lombhullató erdői és cserjések. 2 alfaja ismert. Állandó, nem vonuló faj. Testhossza 14 cm, testtömege 17-26 gr. Tápláléka: kisebb ízeltlábúak. Elterjedési területe nagy, egyedszáma stabil.
Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)
A récefélék családjába tartozik. Jellegzetes külsejű. Testhossza 58-70 cm, szárnyfesztávolsága 110-135 cm. Élőhelye: Eurázsia déli része és Észak-Afrika. Kedveli a nagyobb, nyílt vízfelületeket, víztározókat, folyókat és tavakat. Délen állandó madár, az északi területekről elvonul. Testtömege 950-1600 gr. A nemek eltérőek, a tojó kisebb. Tápláléka: növényi, de puhatestűek és rákok is lehetnek. Rókák, borzok és pusztai mormoták elhagyott kotorékaiban költ. Fészekalja 8-12 tojás, költési idő 27-29 nap. Az utódok nevelésében mindkét szülő részt vesz. Élőhelye kiterjedt. Nálunk ritka vendég.
Vörösbegy (Erithacus rubecula)
A légykapófélék családjába tartozik. Nálunk természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Kedveli az erdős és bokros részeket. Az Egyesült Királyság nem hivatalos nemzeti madara. Testhossza 12,5-14 cm, a nemek hasonlóak. Élőhelyük: egész Európa, Nyugat-Szibériától Észak-Afrikáig. Lágy hangú énekesmadár. Tápláléka: rovarevő, de ősszel és télen bogyókat is fogyaszt. A Kanári-szigeteken is élnek alfajai.
Vörös fogoly (Alectoris rufa)
A fácánfélék családjába tartozik. Élőhelye: Nyugat-Európa. Betelepítés: Anglia, a Baleár-szigetek, a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek és Madeira. Sikertelen honosítás: az Egyesült Államokban, a Hawaii szigeteken, Ausztráliában és Új-Zélandon. 4 alfaja ismert. Testhossza 32-34 cm, szárnyfesztávolsága 45-50 cm, testtömege 400-500 gr. Tápláléka: gyümölcsök, magvak és rovarok. Élettartam: 6 év. Ivarérett 1 évesen. Fészekalja 10-20 tojás, költési idő 23-25 nap. Kirepülés 10 nap után,de teljes kifejlettség 50-60 nap alatt. Életmódja csapatos.
Vörös fogolyfürj (Galloperdix spadicea)
A fácánfélék családjába tartozik. 108 alfaja ismert.
Vörös kardinálispinty
Élőhelye: Észak-Amerikában a Sziklás-hegységtől keletre költ, elterjedési területe Kanada déli részétől délre egészen Floridáig és Mexikóig húzódik. Mivel kedvelt madár betelepítették a Hawaii szigetekre és a Bermudára is. Erdők és cserjesek lakója, de külvárosi kertekben is gyakori. 19 alfaja ismert. Testhossza 21-23 cm, szárnyfesztávolsága 25-31 cm, testtömege 42-48 gramm. A hím tiszta vörös, fekete pofával, hegyes bóbitával és erős vörös csőrrel. A tojó kevésbé feltünő. Tollazata barna, vörös bóbitával és csőrrel. Tápláléka: gyümölcsök, magvak és rovarok. A faágakon és a földön egyaránt keresi a táplálékot. A fészkelési időn kívül a kardinálispintyek kisebb rajokba verődnek és nagy területeken kóborolnak. Akár 4 fészakaljat is felnevelhet 1 évben. A fészket javarészt a tojó építi. A fészekalja 1-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik a tojó. A fiókák már 9 naposan gyakran elhagyják a fészket, de a szülőmadarak még 3 hétig etetik őket.
Vörös kánya (Milvus milvus)
A vágómadárfélék családjába tartozik. Élőhelye: Európa, főként Franciaországban és Spanyolországban. Nálunk alkalmi fészkelő. 2 alfaja ismert. Hím testhossza 60-66 cm, a tojóé 70 cm. Szárnyfesztávolság 160 cm. A hím testtömege 800-1200 gr, a tojóé 980-1600 gr. Tartós párkapcsolatban él. Ivarérett 3 évesen. Élettartam: általában 4-5 év, de fogságban elérheti a 38 évet is. Fészekalja 1-4 tojás, költési idő 32 nap. Kirepülés: 48-54 nap. Természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Vörös lóri (Eos bornea)
Indonézia endemikus madara. Élőhelye: Amboina, Saparua, Buru, Seram, Ceramlaut és Watubela, valamint a Kai-szigetek. Eredetileg Borneó szigetéről írták le (tudományos nevében a bornea is erre utal), de innen mára kihalt. Nyílt erdők lakója.
Testhossza 32 cm. Teste vörös színű. Szárnya 16-17 cm. 20 fős vagy annál nagyobb csapatokban él. Különösen az Eugenia és az Erythrina nemzetségbe tartozó fák virágzó ágain táplálkozik szívesen, meglehetősen nagy lármát csapva. Magas fák odvaiban költ. Fészekalja 2 tojásból áll.
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
A feltűnően színes skarlát íbiszek a Karib-tenger déli partjain és szigetein élnek, valamint Dél Amerika trópusi szárazföldjein. A lefelé görbülő csőrüket és a szárnyaik fekete végeit leszámítva ezek a meglehetősen nagy, fára fészkelő madarak általában élénkvörös színűek tetőtől talpig. Meglepő ugyan, de a skarlát íbisz nem pirosan születik és, ha megvonják tőle kedvenc ételét, a vörös tarisznyarákot, akkor szürke és fehér színű marad. Természetes élőhelyükön a madarak a megevett rákokból nyerik a vörös pigmenteket, majd azokat beépítik a tollaikba.
Animációk:
Glitterek:
Esős képek:
Víztükrös képek:
