PIROS-VÖRÖS ÁLLATOK

Az alábbi listán (a teljesség igénye nélkül) olyan állatok szerepelnek, amelyek nevei valamilyen módon tartalmazzák az "Piros illetve Vörös "előtagot, vagy kapcsolhatók ezekkel a színekkel:

EMLŐSÖK

Borneói vörösmacska (Pardofelis badia)

Élőhelye: Borneó. Indonézia és Malajzia területén is honos. Testhossza 55 cm, farokhossza 35 cm. Tápláléka: madarak, kisebb majmok, rágcsálók.  Sokáig kihaltnak hitték. Becslések szerint 2500 egyede lehet. Rokonságban áll az ázsiai aranymacskával.

Nagy vörös szirtinyúl  (Pronolagus crassicaudatus)

Élőhelye: Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Mozambik és Szváziföld.

Nyugati vöröskolobusz (Piliocolobus badius)

Élőhelye: Nyugat-Afrika. Testhossza 45-67 cm, farokhossz 52-80 cm. A hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél. A hímek testtömege 9,1-12,2 kg, a nőstények 6,.8-9,1 kg közöttiek. Az esőerdők lombkoronájában él, de a legtöbb időt a talajtól 20-30 m-es magasságban tölti. Nappal aktív. 20-90 fős csoportokban él. Tápláléka: többségében zsenge levelek, de megeszi az idősebb leveleket, magvakat, éretlen gyümölcsöket is. Territoriálisak. Természetes ellenségeik: csimpánzok és leopárdok. Vemhesség: 6-6,5 hónap. Élettartamuk nem ismert.

Vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis)

Élőhelye:  Afrika középső és déli vidékei, Malawi, Mozambik és Tanzánia erdőiben és bozótosaiban. Örökzöld, trópusi és szubtrópusi erdőkben egyaránt. Testhossza 75-87 cm, magassága 40 cm, farok hossza 9-14 cm. Testtömege 15 kg. Félénk, rejtőzködő állatok. Tápláléka: gyümölcsök, levelek és virágok. Általában nappal aktív. Vemhesség 210 nap, utódok száma 1.

Vörös bőgőmajom (Alouatta seniculus)

Élőhelye: Kolumbia és Venezuela északi részétől délre az Amazonasig terjed. A hím testhossza 49-72 cm, a nőstényé 46-57 cm. Farokhossz 46-75 cm. A hím testtömege 6,5-8 kg, a nőstényé 4,5-6,4 kg. Nappal aktív. Csoportjai különböző egyedszámúak. Tápláléka: gyümölcsök, levelek, magvak, mogyoró, de emellett hüllők, kisebb emlősök és madarak is. Ivarérett 3,5-4 évesen. Vemhesség 186-194 nap, utódok száma 1. A kölyök 2 évesen lesz önálló. 

Vörös farkas (Canis rufus)

Élőhelye: az USA délkeleti területe. testhossza 100-130 cm, testtömege 20-40 kg. Méreteivel a farkas és a prérifarkas között helyezkedik el. Tápláléka: kisebb rágcsálók. Erősen kihalófélben van. 

Vörös gazella (Eudorcas rufina)

Élőhelye: mára kihalt, egykor Algéria északi részén és Marokkóban élt, az Atlasz hegység fübes területein.

Vörös gorál (Naemorhedus baileyi)

Élőhelye: India, Kína és Mianmar határvidékének erdőiben. Testhossza 100 cm, testtömege 20-30 kg. 3 fős csordűkban él. Tápláléka: perjefélék. Nappal aktív. Párzási időszak: szeptember-november. A gidák 2 évig élnek anyjukkal.

Vörös hiúz (Lynx rufus)

12 alfaja ismert. Élőhelye: Kanada déli részétől Mexikó északi részéig. Az USA nagy részén megtalálható. A házi macskánál 2-szer nagyobb. Nesztelen és elegáns állat. Tápláléka: házi macska, nyúl, halak, rovarok, rókák, rágcsálók és fiatal szarvasok. Magányos életmódú és területvédő.Vemhesség: 2 hónap. Szaporodási időszak télen és tavasszal. Kiváló alkalmazkodó. Éjjel aktív. Élettartam: vadonban 6-8 év, fogságban 10 év. 

Vörös kenguru

Élőhelye: Ausztrália belső, de vízszegény területei, sivatagai és félsivatagai. A leggyakoribb kengurufaj. Testhossza 85-105 cm a nőstényeknél, 130-160 cm a hímeknél. Hímek farokhossza 100-120 cm, a nőstényeké 65-85 cm. A hímek testtömege 90 kg, a nőstényeké csak 40 kg. Kisebb létszámú csapatokban élnek. Tápláléka: cserjék és alacsony tápanyagtartalmú fűfélék. Élettartam: vadonban 12-18 év, fogságban 25 év. Ivarérettség: 1,5-2 éves korban. Vemhesség: 33 nap. Utódok száma 1. Az erszényt 5 hónaposan hagyja el. Erszény elhagyása 3,5 kg testtömeg elérése után. Kedvelt állatkerti faj. Nagyon jó ugró. Nálunk Budapesten és  Szegeden látható.

Vörös kolobuszmajom(Piliocolobus badius)

Élőhelye: Afrika nyugati, középső és keleti részén bozótosokban, cserjésekben. Nagy csapatokban élnek.Tápláléka: fiatal levelek, virágok és éretlen gyümölcsök. Képesek mérgező növények megemésztésére is. Ellenségeik: csimpánzok.

Vörös macskamedve (Ailurus fulgens)

Élőhelye: Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál. A Himalája mérsékölt övi erdőiben megtalálható 1500 m tengerszint feletti magasságig. 2 alfaja ismert. Testhossza 60 cm, magassága 35 cm. Éjjel aktív, magányos életmódú. Nappal alszik. Tápláléka: többnyire bambusz, de bogyók, gyökerek, gyümölcsök, hernyók, rovarok, zuzmók és néha madártojások is. Vemhesség 112-158 nap, utódok száma 1-4. Az utódok 1 éves korukig maradnak anyjukkal, és 10-13 évis is élhetnek. Veszélyeztetett fajjá vált. Kedvelt állatkerti faj. Európában 230-250 egyed él. Nehezen szaporítható.

Érdekesség: Nálunk Budapesten, Debrecenben, Jászberényben, Pécsen, Szegeden és Veszprémben látható.

Vörös maki  (Eulemur rufus)

Élőhelye: Madagaszkár nyugati részének száraz erdői. Fejtesthossza 35-48 cm, farokhossza 45-55 cm, testtömege 2,2-2,3 kg. A hím szürkésbarna, a a nőstény vörösesbarna színű. A csoportokban 8-10 egyed él. Tápláléka: gallyak, levelek, nedv, rovarok gyümölcsök, virágok és talaj is. Élettartam: 20-25 év. Vemhesség 120 nap, utódok száma 1-2. Ivarérett: 2-3 évesen.

Vörös mókus (Sciurus vulgaris)

Nevezik még európai mókusnak is. Élőhelye: Ázsia és Európa, délen a Földközi-tengerig, északon Észak-Skandináviáig, keleten Kínáig és Koreáig.  Angliában a keleti szürkemókus már kiszorította. 23 alfaja létezik. Testhossza 21-30 cm, farokhossza 15-25 cm, testtömege 250-500 gramm. Sokféle színárnyalata van. Lombos erdúkben, városi parkokban a vörösesbarna változat, a fenyvesekben as sötétebb színezetűek láthatók. Könnyen etehető és hamar barátkozik. Fán él és nappal aktív. Tápláléka: bogyók, bükkmakk, fakéreg, gombák, madárfiókák, növényi nedvek, rovarok, toboz, tojások. Igazi téli álmot nem alszik. Általában magányos életmódú, de városi környezetben többen is lehetnek viszonylag kis területen. Ellensége: héja és a nyuszt. Ivarérett: 11 hónaposan. Vemhesség: 38 nap,  utódok száma 1-6, de többnyire 4-5. Évente 2-szer is ellik. Az újszülöttek csupaszok és zárt szeműek. Elválasztás 10 hetesen. Élettartam: 2-3 év.

Vörös nyársasszarvas (Mazama americana)

Élőhelye: Dél-Amerika trópusi tájain, Argentína, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana,Kolumbia, Paraguay, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, Venezuela. Erdők és bozótosok 5000 m-es magasságáig. 12 alfaja ismert. Testhossza 103-146 cm, marmagasság 65-80 cm, farokhossza 8-15 cm, testtömege 20-55 kg. A gidák fehér pöttyösen születnek. Főleg nappal aktív. Ellenségei: hárpiák, jaguárok, kajmánok, kóbor kutyák, óriáskígyók, pumák, tairák és az ember. Magányos életmódú. Vemhesség: 200 nap, utódok száma 1-2. Ivarérettek: 11-12 hónaposan. Élettartam: 7-12 év.

Vörös róka  (Vulpes vulpes)

Leggyakoribb szárazföldi ragadozó. Élőhelye: északi sarkkörtől kezdve, amediterrán vidékeken át, egészen a nagy ázsiai sztyeppékig. Ahol nincs: Elba, Kréta, Shetland és az Óceániai szigetvilág. Ausztráliába betelepítéssel került. Nálunk bárhol előfordulhat. Sok alfaja ismert. Testhossza 45,5-90 cm, farokhossza 30-55,5 cm, Testtömege 3-14 kg. Évente 2-szer váltja a szőrét. Tápláléka: főként egerek, pockok, de nyulak, kisrágcsálók,őzgidák és kotló hattyúk, madarak és madártojások is. Bogarászik, alkalmanként dögevő is. Nagy ellensége a baromfiállománynak. Vagy monogámok vagy több szuka él együtt egy kannal. Éjjel aktív. Fogságban szelídíthető. Egy alomban 3-12, de többnyire 4-7 utód jön világra. Az utódok nagyon lassan fejlődnek, szemük 14 nap után nyílik ki. Hajlamos a rühességre és a veszettségre. 

Vörös tehénantilop (Alcelaphus buselaphus) 

Élőhelye: az afrikai Szaharától délre fekvő szavannás területeken, Szenegáltól Etiópiáig, Kenyáig és Szomáliáig, délen Bottswanában és Zimbabwében. Olyan helyeken, ahol állandó vízlelőhelyek vannak. 6 alfaja ismert. Testhossza 175-245 cm, marmagassága 120-145 cm, testtömege 120-180 kg. Többféle színárnyalata van. Kisebb csordákban és és nappal aktív. Tápláléka: középmagas füvek és lágyszárúak. Alkalmanként rövid és magas füvek, illetve levelek. Ellenségeik: afrikai vadkutya, leopárd, oroszlán, csoportosan támadófoltos hiénák, gepárdok, kisebb macskafélék és sakálok. Ivarérett: 1-3 évesen. Vemhesség 8 hónap, utódok száma 1. Elválasztás 4 hét után. Élettartam: 11-20 év.

Vörös vari  (Varecia rubra)

Testhossza 50-60 cm, farokhossza 65 cm, testtömege 3,2-4,5 kg. Trópusi elterjedésű, veszélyeztetetett faj. Alkonyattájt aktív. 20 egyedből álló csapatokban él. Csapatonként 1 domináns nőstény a vezér. Tápláléka: főként gyümölcsök, néha madártojások és rovarok. Ivarérett: 2-3 évesen. Az ágvillákba épített fészekkből születés után 3 héttel másznak elő az utódok. Külsejük tetszetős, kedvelt állatkerti állatok. Nálunk Budapesten, Nyíregyházán, Pécsett és Veszprémben láthatók.

Zanzibári vörös kolobusz (Piliocolobus kirkii)

A karcsúmajomformák családjába tartozó faj. Élőhelye: Zanzibár-szigetek. Erdőkben, másodlagos erdőkben fordul elő, Unguja, illetve Pemba szigetén. Testhossza 45-65 cm, farokhossza 58-77 cm, testtömege 5,2-12 kg. A hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél. Nappal aktív. Elsősorban fákon él, néha 50 fős egyedből álló csoportokban. Általában a hímek számánál 3-szor több a nöstény. Tápláléka: gyümölcsök, levelek, magvak és virágok.  Veszélyeztetettnek számít.

HALAK

Lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus)

Élőhelye:  Dél-Amerika; Brazília, Rio de Janeiro közelében. Gyenge sodrású folyóvíz. Testhossza 4 cm. Békés, rajokban él.Tápláléka: mindenevő, kedveli az élő zsákmányt. A hím karcsúbb a nősténynél és fekete csík szegélyezi a farok alatti úszóját.Testük hátsó részének szép lángvörös színe van.

Piros morgóhal (Aspitrigla cuculus)

Élőhelye: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, Északi- és Balti-tenger. kedvelik a homokos fenék területeket, ívás májusban és júniusban. Húsukat fogyasztják.

Vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus)

Élőhelye: Atlanti-óceán, Florida és Mexikói öböl. Tápláléka: garnélák, márnák és rákok.

Vörös csattogóhal (Lutjanus bohar)

Élőhelye: Indiai-óceán, a Csendes-óceán nyugati része, az afrikai keleti partoktól északra a Vörös-tengerig. Hosszú életű és lassú növekedésű faj. Élettartam: 8-9 év. Ragadozó halak. Tápláléka: más halak, puhatestűek és rákok.

Vörös fantomlazac (Hyphessobrycon sweglesi)

 

Vörös lazac  (Oncorhynchus nerka)

A lazacfélék családjába tartozik. Élőhelye: Csendes-óceán északi része, Japántól, a Bering-tengeren keresztül, egészen a kaliforniai Los Angelesig. Alaszkában, Yukonban, Brit Columbiában, Washingtonban és Oregonban tóban is él. A hím testhossza 45 cm,de maximum 84 cm. A nőstény testhossza 58 cm,de maximum 71 cm. Testtömege maximum 7710 gr. Tápláléka: kisebb-nagyobb halak, plankton, rovarok. Élettartam: maximum 8 év. Kedvenc tápláléka a bálnáknak, lazaccápának és a grizzly medvéknek. Ipari mértékben halásszák. Kedvelt akváriumi hal.

Vörös lepényhal (Glyptocephalus cynoglossus)

A lepényhalalakúak rendjébe tartozó család. Számtalan alfaja ismert.

Vörösmárna (Mullus surmuletus)

A pontyfélék családjához tartozik. Nálunk gyakori, a Balatonban is megtalálható. Élőhelye: Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig. Általában a gyors vizű folyókat kedveli. Testhossza 40-50 cm, de lehet ennél hosszabb is. Testtömege 4-5 kg, akadhat 10 kg feletti példány is. 6 alfaján vitatkozik a tudomány. Tápláléka: növényi, de inkább férgek, gerinctelen állatok, kisebb méretű halak, rovarlárvák és vízicsigák. Ivarérett: 3-5 évesen. Alacsony ikraszám: 3000-9000,de ikrája mérgező. Rendkívül jó úszó és kiváló sporthal. Nem könnyű kifogni.

Vörös neonhal (Paracheirodon axelrodi)

A pontylazacfélék családjába tartozik. Testhossza 2,5 cm. Élőhelye: a Dél-Amerikai Orinoco és Rio Negro. Kedvelt akváriumi hal. Élettartam: 1 év, de fogságban lehet 6-8 év is. Csapatokban él. Számos színváltozata ismert. A megtermékenyített ikrák fényérzékenyek, árnyékos közegben 3 nap alatt kelnek ki.

Vörös szalaghal (Cepola rubescens)

Élőhelye: Földközi-tenger. Jellegzetesen fenéklakó hal. Testhossza 40-50 cm. Tápláléka: apró halak, rákok és virágállatok.

Vörös zebrasügér (Maylandia estherae)

 A bölcsőszájúhal-félék családjába tartozik. Élőhelye: az Afrikai Nyasza-tó. A hím testhossza 7,9 cm, a nőstény 6,3 cm. A nemek színe eltérő: a  hím világoskék színű, míg a nőstény halványbarna, vagy narancssárgás-vörös. Édes vízben élő trópusi halfaj. Tápláléka: algák.Kedvelt akváriumi hal. Ipari mértékben tenyésztik és halásszák.   

 Vörösfoltos pontylazac (Hyphessobrycon erythrostigma) 

A pontylazacfélék családjába tartozik. Élőhelye: Kolumbia és Peru, az Amazonas felső szakasza. Testhossza 6-7 cm. Rajhalként csapatokban él. Kedvelt akváriumi hal, ipari mértékben tenyésztik. 

Vöröshasú pirája   (Pygocentrus nattereri)

A pontylazacfélék családjába tartozik. Élőhelye: Bolívia, Brazília, Ecuador, Guyana, Kolumbia,  Közép-Argentína Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuela. Trópusi és kontinentális éghajlaton is megél. Néhányszor nálunk is találtak példányokat. Testhossza átlagosan 20 cm, de lehet 50 cm is. Testtömege 3900 gr. A hímek némileg kisebbek. A kor haladtával háti része egyre magasabb lesz. Tápláléka: férgek, halak, növényi részek, puhatestűek, de vízi emlősök és madarak is. Óriási rajokban úszik, vízidisznót is zsákmányolhat. Dögevő is lehet, emiatt igencsak hasznosak. Lesből támad. Ellenségeik: Arapaima halak,folyami delfinek és kajmánok. 3 féle hangképzésre képesek.Kedvelt akváriumi hal. 

Vörös rojtosszájú hal (Epalzeorhynchus frenatum)

Élőhelye: Kambodzsa, Laos és Thaiföld patakjai. Testhossza 15 cm. Táplálék: mindenevő, de nagy kedvence a zöld táplálék. Hajlamos az agresszivitásra. Élettartam: 10-15 év. Tenyésztése nagyon komplikált. Nemek megállapítása nagyon nehéz.

Vörös tengeri csikó (színváltozat)

HÜLLŐK ÉS KÉTÉLTŰEK

A nyílméregbéka-félék családjába tartozik. Élőhelye: Costa Rica, Nicaragua és Panama esőerdői. Testhossza 25 mm. Nagy és fekete szemek. Feltűnő színei a mérgező voltára figyelmeztetnek. Erdő talaján és fákon él. Tápláléka: hangyák, pókok, kisebb rovarok és ugróvillások. A nőstény a 4-6 kikelt utódot broméliák vízzel telt részeiben helyezi el.

Pirosas köleskagyló  (Pisidium milium)

pirosas köleskagyló

Élőhelye: Csehország,  Dánia, Feröer-szigetek, Finnország, Izland,Írország, Morvaország,Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Svédország és Szlovákia. Színe sárgától halványbarnáig terjed.

A siklófélék családjába tartozik. Élőhelye: Kanada délkeleti részétől, egészen Közép-Amerikáig és Dél-Amerika északi részéig nyúlik. A legdélebbi állományai Nyugat-Ecuadorban és Észak-Venezuelában vannak. 24 elismert alfaja van. Testhossza 51-152 cm közötti. Sima és fényes pikkelyei vannak. Nem mérgeskígyó. Kedveli az erdőket, nyílt prériket és sziklaoldalakat. Többnyire éjjel aktív. Tápláléka: békák, egyéb kígyók, földigiliszták, gyíkok, halak, kisebb emlősök, madarak és madártojások, meztelencsigák és tücskök. Fészekalja 10 tojás, kikelés 2 hónap után. Élettartam: 12 év. Fogságban könnyen szaporítható.

Vörös köpködőkobra  (Naja pallida) 

Élőhelye: Északkelet-Afrika területe, Dél-Egyiptom, Dél-Szudán, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Észak-Tanzánia, Kenya, Szomália és Szudán.Támadása végleges vakságot okozhat. Harapása emberre csak elvétve halálos. Testhossza 70-120 cm. De lehet 150 cm is. Leglátványosabb és legismertebb színváltozata Dél-Kenyában és Észak-Tanzániában él. Fészekalja 6-21 tojás.

Vörös patkánysikló(Coelognathus erythrurus)

Vörös szalagoskígyó(Thamnophis sirtalis) 

A siklófélék családjába tartozik. Élőhelye: Észak-Amerikától egészen Mexikóig. 12 alfaja ismert. Testhossza 55-75 cm. A hím kisebb a nősténynél. Alfajai eltérő méretűek és színűek lehetnek. Tápláléka: békák, halak, kisebb emlősök, madarak, szalamandrák és varangyok. Élettartam: 12 év. Ivarérett: 2-3 évesen.Elevenszülő, a tojások a testben kelnek ki, 3 hónap után. Egy nőstény 3-85 utódot hoz a világra.

 

ROVAROK

Erdei vöröshangya  (Formica rufa)

A vöröshangyaformák alcsaládjába tartozik. Élőhelye: Európa, Észak-Amerika és Szibéria, lombelegyes és tűlevelű erdők meleg, napsugaras talaja. Dél-Európában viszont nem található. Testhossza 0,5-1 centiméter hosszú (dolgozó: 4,5–8 mm, hím és nőstény 9–11 mm). Ragadozó életmódú. Tápláléka: pókszabásúak, rovarok, de nem veti meg a tetemeket, a mézharmatot, a fák édes nedveit és a gyümölcsöket sem.

Mocsári bíborbagoly (Eucarta virgo)

A bagolylepkefélék családjába tartozik. Élőhelye: Dél-és Közép-Európa, a folyóvölgyek, folyópartok és a tavak partja. Szárnyfesztávolsága 25-36 mm. Évi 1 nemzedéke van. A hernyók tápnövényei: Artemisia vulgaris, Artemisia campestris, Tanacetum vulgare. Rajzás: júniustól szeptemberig.

Nagy bíborbogár (Pyrochroa coccinea)

A bíborbogárfélék családjába tartozik. Élőhelye: egész Európa. Gyakori. Testhossza 14-18 mm. Kedveli az árnyas lomberdőket és ligeterdőket. Fák kérge alá rakja petéit. Lárvái a kéreg alatt más lárvákat vagy egymást pusztítják. Az imágó májustól júniusig repül, virágporral és nektárral táplálkozik.

Piros gyantamoly (Rhyacionia pinicolana)

A sodrómolyfélék családjába tartozik. Élőhelye: Európa fenyőfái. Nálunk is honos. Szárnyfesztávolsága 17-24 mm. A hernyók fenyőrügyekben telelnek át és a kirágott rügyekben bábozódnak be.

Piros övesbagoly (Catocala nupta)

A bagolylepkefélék családjába tartozik. Élőhelye: Európa mérsékelt éghajlatú és meleg részei. Az északi tájakon nem található. Az elülső szárnya 3,3–4,5 cm hosszú. A nagyon száraz helyeket elkerüli. Tápláléka: lombos fák. A repülési ideje júliustól október végéig tart.

Piros szender (Deilephila porcellus) 

 

A szenderfélék családjába tartozik. Élőhelye: Európa, az Alpokban 1600 m magasságig. De előfordul Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában is. Kedveli a nyirkos ligeterdőket, lapályokat és patakpartokat. Az elülső szárnya 2,2–2,8 cm hosszú.Nappal is repül. Tápnövények: füzike- és galajfajok. Évente 1 nemzedék. Repülési idő: áprilistól június végéig. A hernyók különböző színezetűek.

Rózsavörös díszmoly (Deuterogonia pudorina)

A rózsás díszmolyfélék családjának egyetlen hazai faja. Szárnyfesztávolsága 14-16 mm. Lepkerajzás: július és augusztus. A hernyó tápnövénye nem ismert.Életmódjáról keveset tudunk.

Tűzpiros facincér  (Pyrrhidium sanguineum) 

A cincérfélék családjába tartozik. Élőhelye: egész Európa, de az északi területeken ritkább. Észak-Afrikában és a Közel-Keleten szintén megtalálható. A  tölgyerdők lakója.Testhossza 7-12 mm. Az imágó áprilistól májusig repül. A lárvák a tüzifával a lakásokba is bekerülhetnek.

Vérvörös  pattanóbogár (Elater sanguineus)

Vörös csipkésbagoly (Scoliopteryx libatrix)

A bagolylepkefélék családjába tartozik. Magyarországon mindenütt gyakori. A lombhullató erdőkben, a vizek partján, a mocsarak és lápok mentén, de a kertekben és parkokban is előfordul. Barlangokban is megfigyelték. Szárnyfesztávolsága 40–45 mm.Éjszakai lepkék. Évi 2 nemzedék. Télen magas páratartalmú helyekre húzódnak.  Tápnövény: a fűz- és nyárfajok.

Vörös katona-szitakötő (Sympetrum sanguineum)

 

A tarkalepkefélék családjába tartozik. Élőhelye: Eurázsia középső, illetve délebbi részei. Az 1970-es évekre azonban Magyarországról gyakorlatilag eltűnt. Viszont 20 év után újra megjelent Magyarországon, és jelenleg is terjed: a Beregi-sík, a Zempléni-hegység és az Aggteleki-karszt után megjelent a Bükk-vidéken és a Mátrában is. Rokonától, a nagy rókalepkétől jól megkülönböztethető.Nappal és napos időben aktív. A nőstény szinte kizárólag a fűz — főleg a kecskefűz víz fölé nyúló ágaira rakja petéit.

Vörös szöcske (színváltozat)

Dél-Afrikában élő színváltozat.

Piros kígyók

vörös kígyó

Van egy pár kígyó, amely részben vörös, de csak egy pár kígyó van, amelyek elég pirosak ahhoz, hogy a nevük is jelezze ezt. Egy pár példa piros kígyóra: Masticophis flagellum piceus, Elaphe guttata, ezek a legnyilvánvalóbbak. Az olyan vörös kígyók, mint a gabonasikló igencsak elterjedtek az Egyesült Államokban és népszerű házi kedvencek. A tenyésztőknek sikerült szaporítaniuk a vörös vér típust, amelyeknél a természetes vörös színek más színekhez képest meglehetősen fel vannak erősítve.

Animációk:      

 

         

 

 

 

Glitterek:

Víztükrös képek:

 

 

Oldal: PIROS,VÖRÖS állatok
Azok a csodálatos SZÍNEK - © 2008 - 2024 - szinek.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat