ARANY ÁLLATOK
Emlősök
Az alábbi listán (a teljesség igénye nélkül) olyan fajták szerepelnek, amelyek nevei valamilyen módon tartalmaznak színt, színárnyalatot vagy valamilyen kapcsolatban vannak a fénnyel, a láthatósággal:
Afrikai aranymacska (Caracal aurata)
Arany aguti (Dasyprocta leporina)
Élőhelye: Dél-Amerika ÉK-i része. Honos még: Brazília, Trinidad és Tobago. Betelepítve Grenadába, Amerikai Virgin szigetekre és a Dominikai Közösségbe. Nevét arany szőréről kapta. Testhossza kb. 67 cm, ebből a farok 3 cm. testtömege 3-6 kg. A nőstény valamivel nagyobb a hímnél. Gyakran követi a majom csapatokat, a lehullott gyümölcsöt fogyasztja. Párban él, képes 2 m-es ugrásokra is. A párkapcsolat egy életre szól, a nőstény vemhessége 104-120 napos. Az utódok száma 1-4. Ivarérettek 9 hónaposan.
Arany bambuszmaki vagy aranymaki (Hapalemur aureus)
Arany bandikut (Isoodon auratus)
Aranycerkóf (Cercopithecus kandti)
Aranylangur (Trachypithecus geei)
Arany oroszlánmajmocska (Leontopithecus rosalia)
Élőhelye: Rio de Janeiro állam fáinak lombkoronája. Testhossz 33-40 cm. Farka hosszabb testénél. Súlya 50-70 dkg. Szőrzete egyöntetű aranyvörös.Max 10 egyedből álló csoportokban élnek. Nagyon aktívak.Táplálék: gyümölcs, madártojás, pók, rovar és fanedv. Vemhesség 145 nap. Utódok száma 2. Ivarérett: 16-20 hónaposan. Élettartamuk vadonban 10 év, fogságban 16 év. Súlyosan veszélyeztetettnek számít.
Aranyos elefántcickány (Rhynchocyon chrysopygus)
Az elefántcickány-félék családjába tartozik. Testhossza 23-26 cm, farokhossza 21-23 cm, testtömegük 540 gr. Ez a faj a legnagyobb. Élőhelye: Kenya tengerpartjánál, erdőiben és bozótosaiban, erősen limitált területen. Legnagyobb populációja a 372 km²-es Arabuko-Sokoke erdő, ahol kb. 10-20 ezer példánya élhet. Monogám párkapcsolatban élnek. Nappal aktívak. Tápláléka: rovarok, elsősorban giliszták, pókok, százlábúak és egyéb rovarok. Természetes ellensége: kígyók és réti héják. Vemhesség: 42 nap, utódok száma 1. Az utódok 2-20 hét után önállósodnak. Élettartam: vadonban 4-5 év.
Arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellana)
Élőhelye: Kína középső és DNY-i vidékének erdői és bambuszligetei. Aranyvörös színű szőre 18 cm hosszú is lehet. Táplálék: bambuszrügy, levelek, gyümölcsök. Vemhesség: 5 hónap, utódok száma 1.
Arany sakál (Canis aureus)
Élőhelye: Európa DK-i része, Ázsiában a mediterrán területeken, egészen Indokínáig. Időnként hazánkban is felbukkan. Testhossza 65-105 cm. Testtömege 7-15 kg. A kanok 15 %-kal nehezebbek a nőstényeknél. A farkas és a róka közt foglal helyet. A nyílt terep és sűrű erdő, nem a kedvence. Időnként elpusztult állatok tetemeit fogyasztja. Tápláléka: még a madarak, gerinctelenek és gyümölcsök is. Általában mindent megeszik. Ellensége a rókának, rá pedig a farkas veszélyes.A nőstények 9 hónaposan, a hímek 2 évesen ivarérettek. Vemhesség: 62 nap. Utódok 3-6, de maximum 8.
Ázsiai aranymacska (Pardofelis temminckii)
Szíriai aranyhörcsög (Mesocricetus auratus)
Arany tigris (Nem külön faj, csak egy színváltozat.)
Csak Indiában figyelték meg ezt a színváltozatot. Nagyjából 60 egyede van. Valószínűleg a rejtőzködés miatt alakult ki az a szín.
Óriás aranyvakond (Chrysospalax trevelyani)
Sivatagi aranyvakond (Chrysochloris stuhlmanni)
Élőhely: Dél- és Közép-Afrika, a Namíbiai sivatag. Testhossza 10-15 cm. Hallásuk és szaglásuk kiváló. Tápláléka: lárvák és rovarok. Utódok száma 1-3.
Érdekesség: képes 1 éjszaka 5 km hosszú alagút megásására is.
HALAK
Arany akara (Andinoacara rivulatus)
Testhossza 15 - 20 cm. Párban élő és területvédő hal.
Az arany akara teste ovális, a farokúszó lekerekített. A hát olíva-zöld, az oldala világos zöld. Minden pikkelynek sötétzöld mintázata van, amitől úgy tűnik, mintha a hal testén szakadozott vonalak futnának végig. A has és a fej rózsaszínes-barnás. A száj mögött a fejen gyönyörű türkiz színű világító csíkok és pöttyök húzódnak. Az úszókon rikító zöld és kék pöttyök találhatóak és a farokúszó, valamint a hátúszó szélei narancssárgák, vagy fehérek.Tartás: agresszív, párban élő és területvédő hal. Etetés:Mindenevő
Aranydurbincs (Sparus aurata)
Élőhelye: Földközi-tenger, de az Atlanti-óceán keleti partjai is. Nevét a szemei között látható jellegzetes arany sáv miatt kapta. Egyaránt megfelel neki a tengervíz, illetve a lagúnák brakkvizei is. Tápláléka: kisebb halak, puhatestűek és rákfélék. Nagy mennyiségben tenyésztik, kereskedelmi méretét 1,5 év után éri el.
Aranyfoltos pontylazac (Hemigrammus pulcher)
Élőhelye: Dél-Amerika; az Amazonas felső szakaszán Peruban.A nagyobb folyók és mellékfolyók lassú folyású szakaszain, többnyire a fák által beárnyékolt részeken. Testhossza 4-4,5 cm. : Békés, aktív csapathal.Tápláléka: mindenevő, szívesen fogyaszt minden eleséget, de a szép színezethez fontos a rendszeres élő táplálék is. Testének színeit nagyon nehéz leírni, mert különböző irányú fényben más és más, a lilától a rézszínűig változhat.
Aranyhal (Carassius gibelio auratus)
Tulajdonképpen az ezüstkárász színes tenyészváltozata. A hím általában kisebb és karcsúbb, a nőstény felülről nézve sokkal testesebb. Megjelenése a kínai Tang-dinasztia koráig vezethető vissza, majd a 11.századra a kínai kultúrában már elterjedt. Az idők folyamán számtalan szín-és formaváltozata jött létre. A leghosszabb testű változat 30-35 cm. A teleszkópszemű változatok testhossza 20 cm. Tartásukra a gömbakvárium teljesen alkalmatlan. A megfelelő akvárium 400-450 l-es. Mivel hidegvízi faj, fűteni nem kell rá. Társas életmódú. Tápláléka: mindenevő, de az állatinál több növényi táplálékot igényel. Élő és száraz eleség egyformán jó. Akváriumba az olcsóbb vízinövények tökéletesen megfelelnek, mert a hal előbb-utóbb úgyis elfogyasztja őket. Akváriumi tartásnál csak annyi eledelt kapjanak, amit 5-8 perc alatt megesznek, mert az ételmaradékok komoly gondokkal járhatnak. Az ikrák száma 1000 feletti. Ezek a növények leveleire ragadnak. Hajlamosak az ikrák elfogyasztására is.
Aranylazac (Argentina silus)
Élőhelye: Skócia és Írország nyugati partjai, a Jeges-tenger és az Északi-tenger mélyebb részei. 140-1440 m mélyen él. Testhossza 70 cm. Tápláléka: férgek, kisebb halak és krillek. Lassú növekedésű. Élettartam: 35 év.
Aranymakrahal (Coryphaena hippurus)
Élőhelye: Atlanti-, Csendes-, és az Indiai-óceánok Trópusi és szubtrópusi vizei. Szeret vándorolni. Testhossza átlagosan 100 cm, de akadt már 210 cm-es is. Testtömege 40 kg. 31 csigolyája van. Főleg sós vízben él, de brakkvízbe is megtalálható. 5-10 m-es mélységeket kedveli. Tápláléka: kalmárok, planktonok, rákok, valamint minden nála kisebb hal. Ivarérett: 4-5 hónaposan. Ikrák és ivadékok a szabad vízben. A sporthorgászok kedvelt hala.
Aranysügér (Labidochromis caeruleus)
Élőhelye: az Afrikai Nyasza-tó. Kereskedelemben sárga sügér néven ismert. Természetben kékes színű. Testhossza 10 cm. Elég nehéz a nemek megkülönböztetése,ugyanis alapvető különbségek nincsenek.Tápláléka:mindenevő, de azért élő eleséget ne adjunk neki.25-26 fokos vízben könnyen szaporodik. Békés, nem verekedős természetűek.
HÜLLŐK ÉS KÉTÉLTŰEK
Aranyfoltos szkink ( Eumeces schneidei)
Élőhelye: Észak-Afrika, Délnyugat-Ázsia tájai, a bozóttól a füves oázisokig.Testhossza 36-42 cm. Tápláléka: rovarok és kisebb kétéltűek.
Arany lándzsakígyó (Bothrops insularis)
Élőhelye: a Brazíliához tartozó Queimada Grande szigetének egyetlen kígyófaja. Endematikus viperafaj. Testhossza átlagban 70 cm, de találtak már 118 cm hosszút is. Kedveli a fán tartózkodást. Méregfogai olyan hosszúak, hogy madarak tollazata sem állja útját. Elevenszülő, és 2-10 utódot hoz világra. Tápláléka: csak azon madarak,amelyek a fák gyümölcseivel táplálkoznak. A legveszélyesebb mérgű kígyók egyike.
Tompaorrú aranyleguán (Uta tumidarostra)
Élőhelye: Észak-Amerika,Mexikó Északnyugati része. 13-15 cm hosszú.A legsótűrőbb hüllő.Tápláléka: tengeri ízeltlábúak.
ROVAROK
Arany bagolylepke (Panchrysia deaurata)
Élőhelye: Dél- és Közép-Európában terjedt el száraz sztyeppéken. Nemzedék: májustól szeptemberig repülA hernyók tápnövényei: hernyója borkóróféléken (Thalictrum) táplálkozik.
Arany kerékpók
Apró 20 mm-es pók. Pókselyemből és a homokból egy bonyolult csapdaajtót tud készíteni. Ha veszélyben érzi magát, oldalára fordulva, lábait egy kerékszerű állapotba hajtva, a homokdűnékről 2600 fordulat / perc sebességgel gurul le. Éjjel vadászik, enyhén mérges - nem tekinthető emberre ártalmasnak.
Aranyos futrinka (Carabus auratus)
Élőhelye:Európa nyugati és középső részei. Az USA-ba az 1950-es években telepítették be, hogy a gyapjaslepkét kiirtsa. Testhossza 17-22 mm. További tápláléka: káros bogarak, házas csigák, illetve szárazföldi csupaszcsigák.A zöld bogár aranysárgásan fénylik. Lárva korszakban apró gerinctelenekkel táplálkozik. A talajban bábozódik be. Élettartam kb. 2 év.
Aranypajzsú holyva (Staphylinus erythropterus)
Testhossza 17-22 mm. Ragadozó bogár. Hazánkban is szinte mindenhol megtalálható: legelőkön, földutakon, stb. Tápláléka: a trágyában lévő más rovarok, és azok lárvái. Kiválóan repülnek. Nevét potrohszelvényein látható, aranysárga szőrökből álló „sujtásairól” kapta.
Aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum)
Élőhelye: Kelet felé egész Ny-Kínáig és Mongóliáig. Nyugat- és DNY-Európából viszont hiányzik.Hazánklban többnyire az Alföldön, vagy kötöttebb talajú dombvidékeken, illetve mezőgazdasági területeken, parlagokon él. Testhossz 21-30 mm. Jól fejlett hártyás szárnyával tud repülni. Ragadozó, éjjel keres táplálékot:hernyók, puhatestű gerinctelenek, lárvák. Éjjelenként fényforrásoknál is látható. Forró nappalokon elrejtőzik.
Arany teknősbogár (Charidotella sexpunctata)
Gyakori észak-amerikai bogárféle, amely leggyakrabban kedvenc eledelén, hajnalka-leveleken található. Meg tudja változtatni a színét: először apró drágakőnek, vagy arany katicabogárnak tűnhet, de meg tudja változtatni a felhám fényvisszaverő-képességét úgy, hogy a külső rétegek átlátszóvá válva egy katicabogár-szerű, piros alapon fekete pöttyös színezetet tárnak fel. Ezt a színváltozást mikroszkopikus szelepek hozzák létre, amelyek a váz alatti páratartalom mennyiségét szabályozzák. Egyes egyedek hátán apró, fekete foltokat is látni, melyek (különböző mértékben) eltakarják az alapot képező színeket, és ez az a megjelenésbeli eltérés, ami több név használatához vezetett ennél a fajnál.
Áfonya-aranybagoly (Syngrapha interrogationis)
C-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-aureum)
Cseppfoltú aranybagoly (Macdunnoughia confusa)
Élőhelye: Közép-Európa melegebb éghajlata. Japán, Kamcsatka, Kína és Korea területén is előfordul. Szárnyfesztávolsága 36-42 mm. Rajzás március végétől október végéig. A hernyók lágyszárú növényekkel táplálkoznak, áttelelnek.
Foltos aranybagoly (Autographa bractea)
I-betűs aranybagoly (Autographa jota)
Közönséges aranybagoly vagy zöldfényű aranybagoly (Diachrysia chrysitis),
Nagyfoltú aranybagoly (Diachrysia chryson)
Nemes aranybagoly (Diachrysia zosimi)
Pusztai aranybagoly (Euchalcia consona)
U-betűs aranybagoly (Trichoplusia ni)
Glitterképek: